Koldus a kapualjba

Reggel míg elmentem a Penny-be és zsömiért egy kapualjba egy koldust láttam, mi elgondolkodtatott és ez a valami született:

Koldus a kapualjba

Teles idő, a nap még alszik,
Kivert kutya kertben remegve fázik,
Utcákon minden fagyos és fehér,
Fákon és füvön nyugszik a dér.

Egy kapualjba egy koldus bóbiskol.
Áporodott szagától egy macska eliszkol.
Alkohol felhő őrzi nyugalmát,
Időtlen tablettásbor végtelen mámorát.

A kosztól mint egy pók a sarokba ragad,
Véreres orra a kannához tapad.
Dünnyög valamit, talán foszlányt a múltjából,
Felmordul mikor valaki hozzászól.

Egy ember, ki ki tudja honnan jött,
Az élete még élve sajnos megdöglött,
Talán csodát, vagy a Jézuskát várja,
Fagytól repedt, lila a szája,
Szakállát élősködők hada járja.

Reszket, reszket, de egyszer nem mozdul,
Még valamit utoljára felmordul.
Kiesik kezéből mámoros világának kulcsa,
Szétfolyik az utcán zsákutca életének forrása.

Share: